mert tudom, hogy a külföldi munkatársaim akik leginkább meginogtatnának az identitásomban, azok az életben nem olvasnának el semmit ami két bekezdésnél hosszabb.

amikor ülök a munkahelyen, eszembejut valami amitől rosszul érzem magam, de aztán valami elvonja a figyelmem néhány másodpercre, és később csak azt veszem észre hogy rosszul érzem magam, de nem ugrik be hogy mitől.

és akkor fognak az emberek a legjobban szeretni, ha "trevlig" vagy. Ez azt jelenti, hogy mindenkivel kedves, mindenkivel csevegsz, és semmiről nincsen véleményed, vagyis van, de olyan, ami pontosan egybecseng a mainstream véleménnyel. Az életben nem lehet ebben a társadalomban eljutni sehova ha nem vagy "trevlig".

Van egy hatalmas temető Stockholmban amit még a huszas évek elején terveztek, úgy kell elképzelni, mint egy óriási minimalista közparkot. Az a neve, hogy Skogskyrkogården, magyarul lefordítva talán az Erdei temető a legmegfelelőbb név, angolul The Woodland Cemetery (ezt csak azért kellett leírnom mert olyan szépen hangzik). Egy év után sikerült eljutni ide, nem is nagyon értem hogy miért tartott ilyen sokáig. Pár metrómegálló a centrumból, még bőven a város határain belül. Vasárnap mentünk, tök üres volt, pedig a bejáratnál ki van helyezve a turistáknak ilyen kis doboz amiből ki lehet venni a guide-ot térképpel meg minden. Szóval alig volt ott valaki, ide is rakok néhány képet amikből csak részben jön át hogy milyen. Azt hiszem, hogy a legjobb szó ami illik rá az a "megnyugtató", ami egy temetőtől nem semmi. (Ja meg UNESCO is, ha valakit az győzne meg.)

Ez annyira Six Feet Under opening (világ legjobb sorozata).

Erről a keresztről azt nyilatkozták az építészek Caspar David Friedrichtől idézve, hogy "To those who see it as such, a consolation, to those who do not, simply a cross." Ez tökre tetszik, nekem csak egy kereszt, csak egy keresztnek meg menő.

Ez a krematórium. A G (ott ül) azt mondta, hogy ott "égett szagot érzett". 

Szép szép.

Vannak ilyen erdősebb részei is.

Hatalmas fákkal és nagyon hosszú sétányokkal.

Aztán a végén még felsétáltunk a fákhoz a dombon.

Fentről pedig van egy kis kilátás délstockholm felé (vedd észre a depi tinit aki idejött "gondokodni").

Szerintem nagyon megéri elmenni, amúgyis az a véleményem hogy ebben a városban sétálni kell és nem sorban megnézni a látványosságokat. Kb. 2 órát lehet rá szánni, mondjuk be is lehet menni az épületekbe, én majd valamikor mindenképpen szeretnék, csak most nem sikerült. Bővebb információért és szebb képekért ide kattints. 

hogy képes vagyok emlékezni valami hülyeségre amit három éve mondtam valakinek és ami miatt még mindig lelkiismeretfurdalásom van, de nem vagyok képes emlékezni dolgokra amik a munkahelyen történnek? 

Hogy reggel valamelyik nem közvetlen munkatársammal kell együtt utazni a liftben. Az ötödiken van az iroda, muszáj csevegni. Ha nem beszélgetnek velem akkor nem szeretnek? Lefele a lépcsőn megyek.

Arra gondoltam, hogy lehet hogy jó ötlet mindent kiírni magamból? Állítólag az segít. Meg aztán azt is gondolom, hogy lehet hogy ez a felszínes dolog elvonja a figyelmemet azokról a dolgokról amik igazából kellene, hogy foglalkoztassanak (az élet meg a halál meg ilyesmi). Aztán az is közrejátszik, hogy úgy érzem, hogy ha nem dokumentálok mindent amit csinálok és mindent ami történik és mindent amit gondolok, akkor az olyan, mintha meg sem történt volna. Szóval lesz itt mindenféle, aztán kiderül, hogy mi lesz belőle.